Az ébredés öli meg az embert

Adjatok levegőt

Hozzászoksz végül a benned
tátongó szakadékhoz,
a fejedbe zárt közhelyekhez,
téveszmékhez.
A rettegés ólom szárnyait
magadra veszed,
úgy próbálsz meg repülni 
a keresztút szelleméhez.

Hozzászoksz, hogy magad vagy,
a nyomorod áldozata lettél.
A börtönöd falai mögül kihez
fohászkodsz a megmentésért?

Hozzászoktál
már a vér rezes illatához, ami a
kezedhez tapad?
Ki fog megmenteni? Majd az Isten?
Könnyeid elnyeli a tenger.
 

Feloldódik 

Az ébredés egyidős 
a földdel,
bár az ébredés
legtöbbször keserű.
Feloldódik a torokban
lecsúszó pirulákkal
s azzal a tompa fénnyel,
amit a lámpa sugároz,
ha az ágyad mellett
éjszakára égve hagyod,
hogy ne nyeljem el
álmodban a sötétség.
Az ébredés öli meg az embert,
nincs benne könyörület.